Ünnepi szezon I. [karácsonyi kisbeszámoló Londonból]

Beköszöntött az ünnepi szezon, és újításképpen ezúttal Londonból tudósíthatok arról hogy hogyan zajlanak a dolgok. Az ismerőseim jó része hazament. Próbálom menetrend szerint leírni az eddigieket mielőtt elfelejtem a dolgokat.

Végre kitavaszodott, akar csak otthon, bar itt nincs 18 fok, de azért 5-8 van, ami jo, mert a tükörjég amiről hisztiztem legutóbb ennek megfelelően elolvadt. Itt kicsit máshogy alakul az ünnepi menetrend mint K-Európában, mert itt az angol, nem pedig a német rendszer szerint ünneplik a karácsonyt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, h december 24 nagyjából jelentéktelen nap, annyira, hogy nem is munkaszüneti, nekünk is bent kellett lenni fel napot, helyette dec 25 a “nagy nap”. Miközben úgy volt a terv hogy a huszonnegyedikém elég laposan telik, bejelentkezett az egyik itteni brit/lengyel (itt született, de lengyel családból származó) ismerősöm, hogy ha van kedvem akkor csatlakozhatnék hozzájuk egy otthoni karácsonyi vacsorán, ahol mint kiderült a családja és pár ismerőse volt jelen.

Érdekes a család. A csaj idősebb nálam, harminckét éves ha jól tudom, és többé-kevésbé jogi pályán van, bar most azt hiszem, hogy szünetet tart és beállt szemelyi asszisztensnek valakihez. Az apja a BA-nél dolgozik, veszelyes szállítmányokat managel, de nem mint fizikai munkás, hanem mint felügyelő, volt pár érdekes története az este folyamán. A kaja nagyon jó volt, több tonna hal kismillió kiszerelésben, meg karácsonyfa, miegymás. Közben ment a tv-ben egy éjféli mise, lengyelül, nem sokat értettem belőle, ill igazából nem nézte senki, csak háttérzajként ment. A lengyelek igen vallásosak, de nem csak papíron, hanem a gyakorlatban is. Az este végén valaki hazakocsikáztatott, mert nem volt mar metró olyan későn.

Huszonötödiken itt megszűnik az élet. Kellően vicces, de bár se busz, se metró nem közlekedik, valamint a sarki közérttől a Sainsbury’s Superstore-ig minden zárva van, a Meki nyitva volt. A tegnap ennek megfelelő unalommal telt, bar sokat segített hogy nagyjából délben keltem fel, vagy meg utána, így csak fel napot kellett végigunjak. Közben elhatároztam, hogy ha mar London, akkor nem szabad kihagyni a karácsony utáni léarázásokat, amik ma (huszonhatodikán) kezdődnek. Akinek az elképzelés ismeretlen az gondoljon a tv-ben ilyenkor látható hírmorzsákra amiben tömegjeleneteket mutatnak ahogy az emberek minden szart megvesznek.

Gondoltam átadom magam egyszer az életben a fogyasztói társadalom őrületeinek és hagyom magam rávenni hogy elköltsek én is egy kis összeget. Miközben megterveztem hogy a Debenhams pl reggel 7kor nyit, és bar ott van a legkevesebb hasznos dolog (igazából jórészt csak saját márkás termékeket forgalmaznak a ruházati osztályokon, amivel nem lehet villogni ugyebár) azért én kitaláltam, h ott leszek. Ennek megfelelően hatkor keles, zuhi, irány a metró. Aha, metró zárva, az állomás előtt kb tízen állnak. Lehetett vagy 6.30. Ekkor gondoltam hogy ha mar pár napja felmarkoltam a TfL ünnepi brossúráját, akkor itt az óriási alkalom hogy beleolvassak – ebből elég szépen kiderült, hogy metró márpedig fel kilencig nuku – ennyit a hétórás belvárosba érkezésről. Fogtam hát magam, elmentem a mekihez, ami csak 7 után nyitott, nem vártam meg, elmentem a Sainsburysbe, gondoltam bevásárolok, mert az is 7kor szokik nyitni. Persze ma zárva van, miért is ne, úgyhogy hazajöttem és megreggeliztem. 8ra kimentem megint a metróhoz, végül negyed 9kor kinyitottak az állomást. Mondjuk a bejárat mögött volt egy óriási papír amin az ünnepi nyitvatartás volt, és amiből kiderülhetett volna elsőre is hogy pontosan mikor érdemes odamenni, de mivel az állomás bejárata nem átlátszó ajtó, a falon meg még nem látok át, ezert ez így kicsit haszontalan volt. Az angolok néha meg tudnak lepni a hülyeségeikkel, amit igazából azért tartok őszintén furának mert az esetek többségében nagyon pozitívak a tapasztalataim a gondolkodásmódjukkal kapcsolatban.

Na miután beszabadultunk az állomásra 16 további perc után jött is a metró. Bond Street-en leszállás, addig elhatároztam h inkább Selfridges mint Debenhams, itt több a normálisan márkázott termek. A Selfridgesnek két bejárata van, egy ‘sima’, és egy ‘Gucci’ – utóbbi előtt kb százméteres sor állt, szerencsére ha van olyan luxusmarka ami valószínű olcsón (értsd: kevéssé arany áron) se kéne akkor az pont a Gucci, úgyhogy a sima bejáraton keresztül kisebb tömeg után bejutottam. Rövidre vágva nem vettem semmit, mert ami le volt értékelve az elég lapos termek felhozatal volt, leginkább mint se színek, se formák, nem tetszett. Átmentem utána Debenhamsbe, onnan gyorsan ki, House of Fraser, az már jobb volt de nem vettem semmit. Bemerészkedtem a Next-be is, de ott tényleg majdnem verekedni kellett a levegőért, annyian voltak. Ennek persze az az oka hogy a korábbiakban felsorolt helyeken viszonylag drága cuccok vannak, pl egy D&G pulcsi “csak” £150, mondjuk £400 helyett, ez a legtöbbeknek még így is drága. Ellenben a Nextben az alapban £40-es pulcsikat ilyenkor kb feláron adjak, az már jó üzlet sokaknak – ezúttal kihagytam, pár nappal korábban néztem a felhozatalt, akkor meg teljes áron, és bár minimális számban voltak szimpatikus dolgok, olyan tómegsodrás volt mint az ominózus augusztus huszadikai vihar idején Pesten pár éve. Annyira nem fontos, gondoltam. Végül elsétáltam végig a Regent Streeten, aztán amikor elhatároztam hogy irány a Westfield, akkor láttam egy busz oldalán a Harrods hirdetést (“There’s only one sale” – találó.), úgyhogy inkább egy Starbucks közbeiktatásával lesétáltam a Harrodsig. Meglepő tud lenni, hogy bár London területileg igen nagy varos, a belvárosa keresztben húsz perc alatt simán átvágható ha tudja az ember az utat.

Meglepően kicsi volt a tömeg, amivel nem azt akarom mondani h sehol senki nem volt, de rosszabbra számítottam. Ekkora mar kb 1230 lehetett. A Harrodsnak megvan az az előnye, hogy a férfiruházat másfél szintnyi területen helyezkedik el, de az a másfél szint nagyon jól betájolható, nincs eldugva a halálba mint sok más áruházban. A nulladikon vannak a drágább ruhák a mínusz egyediken az olcsobbak. Persze ezt úgy kell érteni hogy a drága pulcsi az leértékelve £200-500+, az olcsó meg £80-nél indul, és határ a csillagos ég. De épp azt néztem hogy megmondom őszintén van pár Ralph Laruen cucc ami nagyon sokért nagyon jól néz ki, meg pár D&G is, persze amit kerestem az richtig nem volt. Végül vettem pár felsőt, de szerintem visszamegyek és veszek meg párat mert jó áron vannak és leginkább a Gantoknak nagyon jo dizájnja van, nem a szokásos unalmas angol “színek” (gyk szürke szürkével és rombuszmintával).

A hétvége hátralevő részé relax lesz, a többit meglátom, jövő heten szabin vagyok.

Reklámok

Ünnepi szezon I. [karácsonyi kisbeszámoló Londonból]” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Katus27 szerint:

    Szia!

    Nagyon jó a blogod, sok hasznos infót lehet belőle leszűrni, emellett igen szórakoztató is.:)

    B.Ú.É.K.!
    Kata

  2. Koenigsberger szerint:

    “az esetek tobbsegeben nagyon pozitivak a tapasztalataim a gondolkodasmodjukkal kapcsolatban.”

    Na, ez furcsa, én homlokegyenest ellenkezőképp vagyok. Szoktam is mondogatni, hogy az abszurd humor szülőhazája nem véletlenül Anglia – csak ez itt sajnos nem humor, hanem a valóság.

Kommenteket kérek!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s