Pályakezdő fizuk Londonban

A HVG-n volt egy cikk nemrégiben arról, hogy a magyarországi középiskolás fiatalok mennyire “el vannak tévedve” arra vonatkozólag, hogy mik otthon a pályakezdő fizetések. Amit a HVG írt azt most nem fogom végigrágni túlságosan, olvassa el aki szeretné, tömören arról szol, hogy a középiskolások minimum 200-300e nettó fizetést szeretnének maguknak helyből az elején és sokan különböző vezetői pozíciókban óhajtják látni magukat záros határidőn belül.

Szerintem egyébként ezzel majdnem mindenki így van abban a korban, de nem lenne rossz, ha a szülők és az iskola ilyen jellegű felvilágosítást tartana néha. Az igaz, h a szülők jó része nem ismeri a mai rendszereket, azonban az iskolának elvileg a feladata a (felnőtt) életre félkészítést, tehát az, hogy a tanárok nem ismerik a dolgokat, az nem kifogás. Ha szexológust be tudnak hívni tizenegyedikben h a szexről beszeljen akkor be lehetne hívni valamilyen karrier-tanácsadót, vagy bárkit, akinek van valami releváns ismeretanyaga, ha mást nem, akkor Pistike 24 éves nővérét vagy kit. Talán motiválna egyeseket a vállalkozások beindításara vagy arra h tényleg tanuljanak nyelveket és külföldön tanuljanak tovább. Aztán ha akar még utána is hazamehet. Középben én is úgy éreztem, hogy az otthoni pályakezdő fizetések a béka segge alatt vannak. Azt, hogy most mekkorák, nem tudom, de feltételezem, hogy nem lehet belőlük túl jól megélni. Az indexen ma megjelent írás szerint a nettó átlagfizu 153 ezer forint (igaz ez nem csak a pályakezdőkre vonatkozik).

Itt gondoltam megemlíteni, hogy nálunk milyenek a pályakezdő fizetések, vagy legalábbis azok egy részei. Ahol tudok, megpróbálok havi nettót írni, de fontos lenne fejben tartani, hogy ami itt mondjuk £1000 nettó az nem igazán annyi, mint otthon a 380 ezer forint, hiszen itt a lakhatási költségek igen mások. Akinek tehát eddig kimaradt, javaslom elolvasni a mit-merre-meddig-miért írásomat.

nem-diplomások fizetésével kapcsolatban teljes a káosz, nem nagyon van megbízható elérhető információ, de ha a minimálbér bruttójával számolunk, ami £6.31/ó akkor, ha egy 40 órás héttel számolunk (ami nincs mindig meg ezekben a szektorokban), akkor az 6.3*40*4.3*12 = £13,000 éves fizu. Ez havi kb £1,000 nettó.

diplomás pályakezdő fizetésekről elég sok vegyes információ van, de összességében úgy tűnik, hogy éves szinten £18-28,000 körüli összegről beszelünk, félévvel a munkába állás után. Ez kb havi £1,200-1,800 nettó. Diplomától függően, az alábbiakkal érdemes számolni [forrás]:

Degree Subject
Average Graduate Starting Salary
Accounting and Finance £21,551
Anthropology £20,223
Archaelogy £17,675
Architecture £17,873
Art and Design £17,300
Biology £19,204
Business Studies £21,007
Chemical Engineering £27,151
Chemistry £19,948
Civil Engineering £23,720
Classics and Ancient History £20,869
Computer and Science £21,712
Dentistry £30,143
Drama £17,446
Economics £25,673
Engineering £24,937
English £18,338
French £20,034
Geography £19,844
Geology £21,182
German £20,675
History £19,909
Hospitality £17,664
Italian £18,745
Law £18,911
Linguistics £18,074
Maths £23,160
Mechanical Engineering £24,337
Media Studies £17,358
Medicine £29,146
Music Studies £16,925
Nursing £21,910
Pharmacology £20,059
Philosophy £20,097
Physics £22,964
Politics £20,831
Psychology £18,173
Religious Studies £21,794
Social Work £24,630
Sociology £20,774
Vetinary £25,807

Londonban az átlagfizetések kb 10-20%-kal magasabbak, mint vidéken, de ez csak egy átlag, amit sokban befolyásol az is, hogy itt több a bankszektorbeli munka, mint másutt, így az összesített átlagot felhúzza.

Reklámok

Szilikontejeskörforgalom

Silicon Milkroundabout. A Silicon Valley/Szilicium-völgy mintájára kezdtek pár évvel ezelőtt kialakítani egy kisebb szegletet Londonban azoknak a startupoknak, amelyeknek helyre, és irodára volt szükségük. A startupok, azoknak akik nem tudják mik azok, olyan kisvállalkozások, amik az egész vállalkozás-fejlesztés első stádiumában vannak, és sokszor még befektetőket keresnek, vagy netán egy keveset már találtak is.

Ezeknek a cégeknek dolgozni, bár személyes tapasztalatom nincs a témában, de mindenképp érdekes/más, mert egyrészt nincs az a hivatalos corporate környezet, hanem inkább családias, valószínűleg túlórás jellegű, másrészt (nem is annyira) néha előfordulhat h egyszerűen csődbe mennek. A Silicon Milkroundabout egy szójáték ami a Silicon Roundabout valamint a Milkround szavakból áll össze. Előbbi a fent említett kialakított terület neve az Old Street Roundabout mellett, utóbbi pedig az angolban az állásbörzét jelenti, tehát ezek a startupok tartottak állásbörzét ma.

A résztvevő cégek jó része annyira uj volt, hogy konkrétan idei kezdésűek, vitatható finanszírozással, mármint nagyon kevés pénz van mögöttük, sokszor az egész ‘csapat’ 3-5 emberből áll, és minden jo szándék ellenére néha lett volna kedvem megkérdezni, h mégis szerintük hogyan nem fognak becsődölni hónapokon belül. Mindezek ellenére érdekes, plusz csendben megjegyzem, h ok legalább megpróbálnak csinálni valamit. A profilok jó része az online zenevilágot próbálta kereshetőbbé tenni, vagy valamilyen Facebook-alapú extra szolgáltatást nyújtott.

A maradék kb 15%-ban voltak érdekes kezdeményezések, mint pl. rövidtávú lakás-kiadás amolyan szállodai rendszerben (pl. amíg a család elutazik egy hétre addig valakinek kiadja a kecót, a cég aki felügyeli a folyamatot pedig felelős azért, h a lakás pontosan úgy nézzen ki a végén mint az elején, de ennek része hogy van takarítás, reggeli, szoba-szolgálat, stb stb.)

Az állásbörze nagyon informális hangulatban zajlott, ingyen pia volt, viszont mindent félpintes pohárban szolgáltak fel, a bort is beleszámítva. Sajnos töményet nem adtak. Az álláshirdetések egy része is igen meredek stílusban volt megfogalmazva. Az egyik ilyen ‘érdekes’ például így nézett ki:

 UPDATE: FOR EVERY RECRUITER THAT CONTACTS ME, I WILL KILL A KITTEN.

Do you enjoy not givin’ a f*ck, living life in the fast lane?
Are you insane not only in the brain, but also in the membrane?
Are you down with OPP?

If not, then leave this page right now and go back to your business.
If so, then you’ll enjoy working with a startup that does things differently.

We just won Seedcamp London. We’re out of dev resource. I need someone who I can stare straight in the face and say “we are going to build an empire together” without throwing up in my mouth.

Feel me?

We’re solving the almighty clusterf*ck of a problem men call shopping. Real men, not fashionistas. We’re inventing H-commerce (humour commerce). I mean, we have a robot FFS.

Ez a konkrét cég különben arra épít, hogy a pasik utálnak ruhákat vásárolni, ezért elő lehet náluk fizetni bizonyos ruhatermékek kiszállítására x havonta. (Pl beütöd hogy neked a pepita-kék zokni tetszik, 10-es lábméreted, és akkor három havonta küldenek x darab pepita-kék zoknit.)

Szóval ez is egy ‘élmény’ volt, ilyet is láttam, majd még lehet megyek párszor mert úgy tűnik relatíve gyakran van. Hátha egyszer találok valami szimpatikusat.

Én a világ körül II.

Még Londonba koltozesem idejen volt egy cikk amit az origó hozott le a régi iwiw-es “Világ korul” felhasználókról. Gondoltam érdemes/érdekes lehetne így három évvel késobb ujra megnézni a kérdéseket és válaszokat.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?

Londonban mostmár három éve és pár hete vagyok. Elotte Oxfordban voltam mesterképzésen egy évet, ott “kezdtem” az angliai létemet. Londonban dolgozom, azóta hogy itt vagyok ugyan azon a munkahelyen, bár mostanság tobb-kevesebb (ezeddig határozottan kevesebb) sikerrel keresek munkát. Amit most csinálok az az analitikának egy vonala, tomoren azt vizsgáljuk hogy az emberek mit vesznek és esznek, és ez alapján mondjuk meg a kulonbozo FMCG cégeknek, hogy mit és hogyan lenne érdemes változtatniuk a termék/promo-stratégián, mitol lehetnek sikeresebbek, satobbi. A munkán kivul probálom épiteni a szociális életemet amire az elmult hosszabb idoszakban azt hiszem nem nagyon áldoztam idot, vagy csak egyszeruen kedvem nem volt/lusta voltam. A hosszabbtávú cél még legalabb 2 év itt toltése, mert 6 évre már ki lehet kérni a brit állampolgárságot, utána meglátom. Valószinuleg kelet fele továbbállok majd, de nem haza.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?

London ennyi ido utan kezd megszokottá válni bizonyos fokig. Ez inkább pozitív mint negatív, mostmár megbarátkoztam azzal hogy nagy a város, és nagyok a távolságok is, de amellett mindig van amit fel lehet fedezni, új helyek, otletek, stílusok, stb. A jovo szempontjából majd beljebb akarok koltozni, mert most eléggé kint vagyok Hanger Lane kornyékén de ez munkafuggo is, es mivel per pillanat itt dolgozom, itt is lakom. Jobb/rosszabb témakorben továbbra is azt tudom mondani, hogy nagyon pozitiv, hogy itt mindenki azt csinálhat amihez kedve van, elsosorban mint oltozkodes, aktivitások, stb. Persze értelmes limiteken belul, de az emberek nem zavartatják magukat semmi miatt. Jók a szórakozási lehetosegek, mindent megtalál az ember, kultura, pub, buli, kinek mi kell. A meetupok határozttan tetszenek pl. A meetup egy weboldal ami arra specializálodott, hogy ha valakinek van vmi otlete, hogy szivesen csinálna, de nem akar egyedul, akkor ide fel lehet dobni, és aki akar, megy. Igy sok ismerosre is szert lehet tenni, de leginkább abban jó, h igy konnyebb kimozdulni otthonrol. A negatív oldalon az idojaras, a drága lakhatás, fehéremberek hiánya (sorry), és a nagy távolságok amiket említeni tudok.

Mi hiányzik Magyarországról?

4 év után sem érzem hogy halálosan hiányoznának dolgok. Pár dolog nem lenne rossz, de azok nem megoldhatók. Annyiban változott a véleményem az elozo hasonló írás óta, hogy szerintem Budapest – ahol laktam – egy baromi jó hely is lehetne, és ha lenne, akkor inkább lennék ott mint itt. Persze ahhoz az kéne hogy fizessenek 5x annyit mint amit most otthon megkaphatnék, és a teljes morális hozzáállást át kéne szabni. Mondom, nem megoldható. Plusz mostmár kezdem Pestet kicsinek érezni amikor otthon járok. Régen London volt nagy, most is az, persze, de mostmár inkább élvezem, illetve ha nem kint laknék a fenében, mégjobban élvezném.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?

Amikor még Oxfordból írtam ennek az elso változatát három éve, akkor a nyugalmat említettem hogy hiányozna. Ezt azóta inkább ugy mondom, hogy az angol hidegvér, és az ezzel járó alacsonabb stressz-szint, általános lazaság, biztos hiányozna. Azt hiszem hiányozna a fizetés is. :) Bár annyira nem kiemelkedoen magas, de értelemszeruen tobb marad meg a hónap végén mint otthon. Persze jó pénzt másutt is lehet szerezni.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?

London a méretébol adódóan nem általánosítható egyszeruen, és talán nem is érdemes. A kiegyensúlyozottság látható, de az életszinvonal már erosen változik. Akinek van pénze, az pl kivehet egy nagyobb lakást havi £20,000-ért a Harrods mellett. Más ennyiért autót vesz, vagy leginkább egy tized lakást. Persze a másik oldalon ott vannak a council estate-k, amik onkormanyzati bérlakások azoknak akik segélyen élnek. De azt érdemes fejben tartani, hogy a londoni havi nettó átlagfizetés £1,500, amibol elég jól ki lehet jonni, bár a lakásbérlés nem fér bele (persze nem a havi húszezres lakásé, hanem általában).

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?

A parkolást nem tudom, továbbra sem. De a parkolási buntetés magas, most vágták meg egy munkatársam £120-ra. Buszjegy £1.50, havi metróbérlet (1-4 zóna) kb £150. Mozi £12 korul, sor/kave £3 nagyjából. Ezek persze alap árak, tud lenni tobb is.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?

Kétszobás alatt nem a pesti kétszobás 70nm-est kell érteni hanem inkább 50-est max, és nagyon nem mindegy hogy a belvárosban merre is pontosan. Mondjuk átlag áron szerintem £1500/hó alaphangon, de inkább £1800. Erre rájon az ugynevezett Council Tax, ami kb havi £150 minimum, plusz a számlák persze. Ennek megfeleloen kétszobás lakást a belvárosban csak az vesz ki egymagában aki baromi gazdag, vagy bolond, esetleg a ketto egyszerre. Kettesben már reálisabb persze, de ha szép helyen akar vki akkora lakást bérelni, akkor boven megvan £2,000 per hó is az alapkoltség, ami nem biztos hogy megéri. Erre rájon, hogy a belvárosba behajtani naponta £10 automatikusan, és a parkolást nem tudom mennyibe kerul, de drága. Harmadrészt ami itt kint a teszkóban mondjuk £3 az bent simán £4-5. Ahhoz, hogy akkora koltseg mellett meg lehessen élni, már egész komoly fizu kell. Gyakoribb a szobabérlés, leginkabb bevandorlók korében, akiknek jellemzoen alacsonyabb a fizetésuk.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?

Most hogy irtam hogy ember magának alig vesz ki lakást, hát én kivettem, emiatt aztán relative kevesebb penzem marad minden másra. Technikailag még most is kevesebb marad a hónap végén, mint amikor 3 éve még egy szobában éltem egy kisebb lepratelepen. (érdemes visszaolvasni hogy akkor milyen jol megvoltam vele….). De azert nem halok éhen, nem gyujtok semmi kulonosre, ha akarok valamit, megveszem és kész, ez azert nem rossz dolog. Ha meghúznám magam akkor a lakás mellett el tudnék tenni havi £400 korul. Ha szobám lenne, akkor másfélszer annyit. Ha lesz uj meló akkor meg jóval tobbet, bár most keveset metrózom, ami havi £100 megtakarítás.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?

Frászt, de nem tudom mivel akarok foglalkozni, szóval ezeddig veszett fejsze. Majd ha megvilágosodok, szólok.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?

Nyugis még mindig. Az mondjuk egy dolog hogy itt mindenki rohan mint a veszett egér, de ez senkit nem zavar.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?

Három éve azt írtam hogy “nem szoktam nagyon idegeskedni a jövőn, nem tartom magam elveszettnek”. Ez azóta is igaz.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?

Krikett, mert épp annak van szezonja.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?

Nem tudom, idotlen idok ota nem láttam újságokat, de gondolom az NHS átalakítás lehet az aktuális sztori vagy hogy vmelyik herceg vissza akar menni a frontvonalra.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?

A pubozás továbbra is favorit, emellett mindenféle kulturalis lehetosegek, bulik, szocializáció. A meetupot emlitettem már, az is kellemes módja annak hogy találjak vmit ami érdekes.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?

“Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő, kibaszott Mary Poppins… LONDON!” Magyarul 42 vagy végtelen, attól fuggoen ki mennyire kocka és melyiket érti :) Igazából csak a pénztárca és az egyéni igények szabnak határt a lehetosegeknek errefele, ami határozottan pozitív.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?

Nem hiszem, de tuti hogy nem is otthon. Egyelore nincs tervben gyerek.

Szeretem a média-demagógiát

Ez kicsit olyan mint a korábbi megéri-e elmenni c. gondolatsor. Mostanság hozta le az index a Napi Gazdaság egyik irományát, miszerint is a külföldön dolgozók negyede nem tér haza. (Vagy mégsem.) A felmérést egy 1500-as „reprezentatívságra törekedve” összeállított kérdőív alapján csináltak. Ez eddig rendben is van, de azért erős az újságírói véna túlműködése a cikkben.

Azért vannak érdekes részek is: a megkérdezettek harmada gondolja, hogy képes lenne elhelyezkedni Ausztriában vagy Németországban, de ennek ellenére a válaszadók 42%-a próbálkozna vele. (Mi van a maradék 11%-kal?). Az mondjuk nem derül ki a cikkből hogy a kérdések csak azokra az EU országokra vonatkoznak akik most nyitják meg a munkaerőpiacot, vagy mind a 26-ra. (Ami persze nem mindegy, hiszen németül kevesebben tudnak mint angolul, és a mostani országok jórészt németesek).
A megkérdezettek 60%-a a neten próbálkozna munkakereséssel – (azt nem írja hogy ez a 42% 60%-a, vagy az összes megkérdezetté) – csendben megjegyzem aki neten talál [nem keres, hanem talál] külföldi munkát az vagy nagyon okos és annyi nyelven beszél hogy a mitológiai hidrának kevesebb feje van mint az ilyen embernek felsőfokúja, vagy nagyon hülye mert átvágják mint szart a palánkon.

További érdekesség, hogy a válaszadók által elvárt fizetés jellemzően 1000-1500 euró. Az hogy ez nettó vagy bruttó nem derül ki. Azt sem tudni hogy ez mi, átlag, medián, mifene. Adateloszlás és társai nuku. Jo lenne tudni továbbá, hogy ezek az elvárások milyen munkakörökre vonatkoznak. Ezer euro elég szar fizetés ha az ember mondjuk marketingen van, de igen jó ha a konyhán. Amit pedig már korábban elemezgettem, az az, hogy abszolút semmi szó nem esik a megélhetési költségekről. Ebbe most nem megyek bele mert írtam már itt, de csak mert nagyobbak a fizetések, nem kötelezően jár jobban az ember mint Pesten 100e ft nettóból. Értem én az újságírást abból a szempontból hogy lustán könnyű olyan cikket írni amin aztán sokat rágódik az olvasóközönség, de részint az ilyen cikkek miatt indulnak külföldre olyanok, akik mindent felégetve otthon kaparnak össze némi zsét, aztán esnek pofára, és akkor lesz a dupla ciki.

De most jon a java. (Csak hogy ne a negatívval kezdjem.): “Meglepő módon a megkérdezettek negyede nem menne vissza Mo-ra ha külföldön állást találna”. Nem tudom hogy ebben az a meglepő hogy „csak” 25%, vagy hogy olyan „sok”. De a legjobb, hogy a cikk címe az, hogy „A külföldön dolgozók negyede nem tér haza”. Értitek, ez egy tény. Semmi cicó meg kecmec. Vagyis tényként kezelt enyhe hiba a mátrixban, hogy 1500*0.25 ember azt mondja, hogy ha kapna jól fizető munkát, akkor nem menne haza, bár még meg se próbálta. Én azért kíváncsi lennék azon pár százezer ember véleményére a témában aki már kint van. Ezzel persze nem azt akarom mondani hogy az itteniek negyede lehet nem maradna itt (szerintem maradna egyébként), csak picit foghíjas a cikk.

Apropó kisebbségek és bevándorlás. Szintén az index hozta le a DT egyik írását amiben azt ecsetelték, hogy nagy-hazánkban (UK) mennyire megnőtt azon gyerekek száma akik éhezve járnak az iskolákba. A cikk megint kicsit bulvárszagú, úgyhogy fenntartásokkal érdemes kezelni, de azért említésre méltó mindenképp. Egy tanulmány szerint (amiből semmit nem tudni arra vonatkozólag hogy hány embert kérdeztek és milyen eloszlásokkal jönnek az adatok), az angliai tanárok 80%-a tanít olyan gyereket az osztályban aki nem eszik otthon. A megkérdezettek negyede szerint ez az arány az elmúlt pár évben nőtt, elsősorban a gazdasági visszaesés miatt. Statisztikai adatok szerint különben kb 6%-kal nőtt az ingyen ebédet fogyasztók száma. Bár a cikk nem említi, de ha jól sikerült utánanézzek akkor minden kb tizedik gyerek kap ingyen ebédet – nem tudom otthon ez mennyi. Kiemelik, hogy azon családok, ahol 2-3 gyerek van, de csak egy pénzkereső mennyire függenek a gazdasági és segélyezési változásoktól.

Félreértés ne essék, bár valóban megvan a véleményem egyes népcsoportokról, de alapvetően nem az a baj h nem fehérek, hanem hogy jelentős csoportok vannak az országban (és a városban) akik az asszimiláció fogalmát magasról szarják le, annyi gyerekkel mászkálnak mint a marhacsorda, és emellett a legfontosabb dolguk hogy segélyek után rohangásszanak. Helyi cigányság kb. Hát meg a kisujjam (nem kéne?) – ilyenkor a politikai korrektség jegyében elfelejtik megemlíteni hogy az ilyen emberek jó része bevándorló, akik nem tudnak rendesen angolul, és mint otthon a cigányok, csak nyomják a gyerekeket. Ahelyett hogy végre már tennének valamit az EU-n kívüli alul képzett és/vagy angolul nem tudó és/vagy segélyfüggő bevándorlók és menekültek visszaszorítására és hazatoloncolása ügyében, még támogatjuk az ilyeneket.

Vadászidény

Bocsánat hogy megint egy angol átfordítással kezdek (open season – jobhunting, etc), azt hiszem ez már sorban talán a harmadik, bár ez legalább magyarul is megállja a helyét: munkavadászat van. Mostanra abszolút megérett bennem, hogy nem érdekel amit most csinálok. Nem is annyira az analitika nem érdekel – bár vitathatatlanul szórakoztató, hogy igaz számokkal dolgozom, középsuliban csak és kizárólag azért nem buktam meg matekból mert az akkori matektanárom vagy az osztályfőnököm volt, vagy a számtech tanárom, és mindkettővel meg tudtunk állapodni egy mindenkinek kedvező konstrukcióban – hanem az FMCG/Retail (ennek nem tudom mi a hivatalos magyar neve, bocs) terület nem mozgat meg. Az analitikának sokkal jobban fizető területei is vannak itt Londonban, mondani sem kell, pénzügyi és energetikai vonalon, és ha most nem váltok akkor nehéz lesz később. Azt nem ígérem hogy az érdekel, de legalább több benne a pénz, ami nem utolsó.

Ha ez nem jön be, az alternatíva egy nagyobb cégnél elhelyezkedni az adatbázis-management területen mert ez viszonylag kockafejűeknek van kitalálva de eléggé általános, mindenhol van rá igény és ha jó az ember akkor megfizetik. A legnagyobb adatbázisos angol céggel, akik egyébként a versenytársaink mostanság lesz telefonos interjúm, olyan embert keresnek aki azt csinálta eddig amit én, és váltani akar az adatbázisok felé – nem mondom hogy nincs más ilyen, de a területi egyezés miatt egész okésak a lehetőségeim, végül is két órával az önéletrajz elküldése után szóltak hogy hallani akarnak felőlem. Különben a cég csak annyira versenytársunk, hogy hozzájuk átmenni kb olyan mintha valaki az SZDSZ-ből átigazolna a Jobbikhoz, de segond. “Biznisz iz biznisz“, ezt az SZDSZ torzstagjai is biztosan így gondolják.

Emellett jelentkeztem kb negyven másik helyre is, a nagy számok törvénye alapján valami csak bejön. Legrosszabb esetben azt fogom csinálni mint Dori, hogy elvállalok valamit, aztán próbaidőben keresek jobbat. Egy Ernst & Young nem zavarna pl. :) Haha. Különben mondanám h röhögnék ha felvennének, de mióta tavaly az utolsó korig jutottam az Accenture-ral puszta fogadásból, azóta picit komolyabban veszem az ilyen ‘vicceket’.

Egyik ismerősöm hazamegy, három év után – nem jött be neki a hely, bar azt hiszem sosem nagyon találta meg magát, ami az o eseteben azért volt rossz mert mellé még a munka sem volt túl jó/érdekes/jó pénz. Most kitalálta hogy hajózni akar, kíváncsi leszek a tapasztalataira, nem is mert engem is érdekel a téma hanem mert szeretek hallani mások tapasztalatairól, hátha egyszer hasznos lesz valamire.

Dóri per pill most (mármint most most) szobát nézeget valahol keleten. Kíváncsi vagyok mit fog szólni hozza, mert a képek alapján valami enyhe retro-házat talált, ahol a retro nem a magyar/szocialista hatvanas éveket jelenti hanem a brit Viktória/György király(nő) idejéből származó cuccokat. Nagy ország, nagy buli – mit nekünk hatvanas évek meg a Bitlisz. Gondolom ennek megfelelően majd ha megtalálja álmai szobáját, akkor búcsút mondunk egymásnak, legalábbis a mostani helyzetből mindenképp.

Nagyjából ennyi. Áprilisban királyi esküvő, van akit meghívtak a bulira? Én lemaradtam a listáról.

Heti jelentés (03/22)

Próbálom összeszedni a gondolataimat h mit is írjak pontosan – mondjuk csalok mert elkezdtem vezetni egy kis Word file-t arról, ami esetleg érdeklődésre tarthat számot, szóval így talán kevesebb dolgot felejtek el.

Kezdjük az elején. Előző szombaton átestem első rögbi-élményemen, mármint ami a tv-nézést illeti mindenképpen. Ha valaki nem ismeri a rögbit, akkor kb úgy lehet jellemezni mint egy védőfelszerelés nélküli amerikai foci, de ezt egy angolnak sose mondjatok, mert helyben kivégeznek azért ha párhuzamot vontok az amcsi foci és a rögbi közt. Persze ok az előbbit erősen lenézik. Kedves munkatársam töretlen beleéléssel magyarázta a szabályokat, de nem sokat értettem meg belőlük elsőre. Megmondom őszintén ha a krikett és a rögbi közt kéne válasszak, akkor azon túl h egyiket sem kérem, inkább a krikettet tartom könnyebben emészthetőnek. Ezt mondtam a cégigazgatónak is pár napja, mert elbeszélgettünk picit arról h ki mit csinált hétvégén. Elég jó fej a pasi, közvetlen, bar a cégvezetési stílusával kapcsolatban azt hiszem mindenkinek vannak kritikai.
A meccs egyébként Skócia vs. Anglia volt, döntetlennel végződött, és a többiek szerint (is) elég unalmas volt.

Szinten szombati élmény volt hogy elmentünk megnézni egy másik munkatárs ismerősének a fellépését, akik valamilyen népzene-szerűséggel kísérleteztek. Miközben az ő teljesítményüktől nem estem hasra, az utánuk fellepő szerb brigád már igencsak szimpatikus volt. Ahhoz kepést hogy sem nem szeretem a népzenét, sem nem vagyok egy K-Európa rajongó, felettébb tetszett az adott helyzetben hogy szerbek játszottak jórészt népies szerb, román, magyar és szlovák jellegű zeneket, hagyományos hangszereken. Jó volt, majd pénteken megint játszanak, megpróbálok elvonszolni egy ismerőst, nem tudom meg mi sül ki a dologból.

Vettem fényékepézőt, most épp nagyobbat, lecseréltem a 20D-t egy 40D-re, hétvégén voltam is vele pár képet csinálni, hát egyelőre nem voltam elhasalva mert sok kép életlen lett, de nem tudom hogy az objektívet nem szereti vagy mi van, szóval majd jövő heten egy másik obival megint elmegyek és másutt csinálok pár képet. Ha mondjuk nem válik be akkor fogom és eladom. Ebayt szeretjük, bar ez most épp nem onnan volt. Emellett megváltam a régi számítógépemtől is, valami baromi kevés pénzért ment el, többet reméltem érte. De hat így értéktelenednek a dolgok, sajna, ez van. Mostanság egyébként elég hektikus hetem van, egyrészt most hazahoztam egy jo adag melót bentről mert a franciakkal közösen szúrtunk el több dolgot (értsd néha ők, néha én), de mivel az adatok léfuttatása a benti gépen 10 órát tart nekem meg reggelre kell,és picit bizalmatlan voltam, ezert hazahoztam. Kiderült nem volt fölös a taktika, egyrészt mert az adathalmaz lefut három óra alatt itthon, másrészt meg mert meg abban is volt hiba, úgyhogy a felet most megint futtatnom kell. Valszeg most mar meglesz egy óra alatt kb mert ez a rövidebbik fele.

Emellett megyek majd Rómába, május elején – és kapok adóvisszatérítést is :) Relatíve keveset, mármint ahhoz képest h sok legendás történet van több ezer fontos adóvisszatérítésekről mert a cégek elszúrnak dolgokat, de szerintem ez halam alapban irreális, mert ahhoz jóval többet kéne keressek h annyi jojjon vissza. Valszeg kb tízszer ennyit – igaz £34k felett mar többet vonnak, 20 helyett 40%-ot, sávosan persze.

Utolsó utáni, tegnap találtam egy jót a magyar wikipedian, számomra újdonság volt, azt mondja: “A néphiedelem más nevekkel is illeti a mumust: ismert elnevezése még: „Rézfaszú bagoly” főleg a keleti országrészben” – latszik h városi gyerek vagyok…

Földönkívüliek vagyunk, Szocializálódás, Földrengések, Munka

Legalábbis ha megnézzük mit dob ki a Google arra hogy “Hungarians are…”:

Ezen kívül meg ázsiaiak is vagyunk, vmint nem utolsó sorban okosak és a legjobb szeretők. Ebből kettőt tudtam eddig is.

A földönkívülis utalás egyébként inkább érdekes mint komolyan vicces. Az eredete a dolognak a világháború környéki időszakból ered, amikor Teller Ede és a többi jómadár kiköltözött Amerikába, és mivel fura nyelvet beszeltek, okosak is voltak, úgy gondoltak biztos földönkívüliek. A Hetekben volt egy jó írás a témában, akit érdekel annak jó olvasmány.


A fagyasztóm továbbra se működik. Komolyan ha egyszer valaki könyvet írna az angliai ügynökségek töketlenkedéseiről biztos meggazdagodna belőle – már én is elég sokat hallottam másoktól, de az az ügynökség akitől bérlem a lakást se semmi. A történet lényege hogy meg korábban lehalt a fagyasztó, kiküldtek egy embert (“szerelőt”), aki meg is jelent csavarhúzóval, megnézte (kb felmérte szemmel), majd közölte hogy neki alkatrész kell ehhez, majd visszajön. Most több e-mailezés és személyes megjelenéssel egybekötött hiszti után kiküldtek egy újabb csókát, megint csavarhúzóval (neki mar szerszámősládája is volt), o is ránézett, majd közölte hogy alkatrész kell. Most az ügynökség közölte, hogy “mivel két szerelőnk se tudta megjavítani a fagyasztót, újat kapok”. Komolyan ennyi esze egy hektárnyi döglött hintalónak is van. Az új fagyasztónak örülök, mármint hiszem ha latom, de hogy ennyire ne beszeljenek egymás közt emberek, ez kész.

Mi más…valami furcsa kiválasztásos rendszerrel a HWSW Forum adminisztrátorai meghívtak az új fórum tesztelésére, ami szép dolog, mert csak kb tíz-tizenöt embert hívtak meg, én pedig mar két éve alig írogatok a fórumra, úgyhogy nem tudom pontosan mivel érdemeltem ki a dolgot, de azért jól esik :) Valszeg egyébként azzal hogy anno megcsináltam a dizájnt amikor legutóbb váltás volt, most ugy tűnik megint dolgozok majd egy picit a régi design ráépítsen az új motorra, bar ezert csak virtuális hátbaveregetést kapok majd.

Tegnap találkoztam egy pesti ismerősömmel aki fejtágításon van itt a Morgan Stanley-nel, az irodájuk az üzleti negyedben van, Canary Wharf-on, neki pedig a cég által finanszírozott lakása van (igaz csak pár hétig, amíg itt van) – hat nem semmi a hely az tuti, bar szegény este 8kor szabadult csak a munkából, és elmondása szerint az meg nem is annyira rossz. Gondolom ott aztán van hajtás rendesen, néha nem tudom hogy inkább dolgoznék-e ott valahol a mostani fizu többszöröséért, amit nem lenne egyszerűen időm elkölteni a napi 25 óra munka miatt, vagy egy ‘normális’ állasra vágyom inkább. A tali jó volt, már igen hosszú ideje nem láttam kedves ismerőst, szerintem három éve is lehet, úgyhogy jo volt beszélgetni, vettünk egy üveg Bacardit, meg kólát, aztán otthon elszopogattuk – egyszerűbb és kényelmesebb mint háromszor annyiért lemenni egy tömött pubba ahol a sajt hangodat se hallod. Emellett, láttam egy srácon egy bazijó kabátot, csak voltam olyan hülye h nem kérdeztem meg tőle hol vette – egy hossz, barnásszürke, műszőrmés de marha hivatalosnak látszó, enyhen kurvapecér jellegű kabát, istenien nézett ki, ha netán látok valahol, mindenképp megveszem. Most nézegetem éppen a boltokat a neten hogy vajon hol lehet ilyesmit kapni, de egyelőre nincs meg. Nem lepne meg ha nem itt vette volna mondjuk.

Apropó munka – talán van aki tudja, ha követi a szektor híreit hogy most már nem TNS vagyunk hanem a Kantar csoport tagjaként Kantar Worldpanel lettünk, az eddigi TNS Worldpanel helyett. Ez meg annak a következménye h 2008 végén megvette a céget a WPP, pár szóban írtam erről akkortájt. A cégvezetés nem semmi pénzt feccolt bele abba hogy lenyomja a munkavállalók torkan az új brandet, új színek, új egéralátét, új bögrék, új minden, amire nagyjából annyit lehet mondani hogy baromság, és ezt kivételesen nem én csak mondom. Tök jó hogy a szlogenünk három szóból áll, de azok is ellentmondanak egymásnak, ezen kívül elköltöttek egy csomó pénzt az újrabrandingelésre, miközben kirúgtak tíz embert pár hónapja, mondván h nincs pénz. Ez nem nagyon ment jól a munkavállalók körében, bar egyébként is necces most a hangulat bent, a szeptemberben lefutott munkavállalói megelégedettség-indexben pl sikerült 39 pontot elérjünk, úgy, h ez meg a leépítésék előtt volt. (Itt jegyzem meg csendben hogy ez most nem rajtam múlt, én elég pozitív voltam). Ennek következményeképp ma fókuszcsoportot tartottak, ahol egyebek mellett kiderült, hogy van egy csomó igen komoly probléma a cégen belül, leginkább csapaton belül, valamint hogy 1) senki nem tud semmit az új brandiggel kapcsolatban, 2) senkit nem érdekel egyáltalán az új branding, mert sokkal nagyobb gondok is vannak. Erre mi van? Fel órát faggattak minket arról, h szerintünk hogyan lehetne az új brandet jobban elfogadtatni, és semmit nem beszéltünk arról, hogy ha így megyünk tovább, akkor el fog fogyni a csapat, mert mindenki jobb helyet keres magának. Tipikus példája annak amikor a cégvezetésnek megszűnik a kapcsolata a munkaerővel és csak a befektetőkre hajaznak, aztán majd szépen huppannak egyet.

Teljesen más téma. Urbanistán olvastam egy jó írást arról h mi lenne Budapesttel ha egy földrengés érne mint Haitit – érdemes olvasgatni, de emellett az is egy jó kérdés h mi lenne pl itt hogyha Londont érné egy olyan mint az előbb említett – nem nagyon olvastam utána, de szerintem elég nagy pusztulás lenne: egyrészt a város jó része össze-vissza van ásva a metrók miatt, tehát az alaptalaj valószínű nem a legszilárdabb, de ami mégjobb, hogy London lakóépületeinek jó része vmifele téglából épült, a tégla pedig nem bírja jól a földrengést sajnos.