Suhit a halaknak!

Azt, hogy a halakat szeretjük, az köztudott. Ha nem is mindenki szereti, de a túlhalászat elég egyértelmű, ezért logikusan elkönyvelhetjük, hogy valahol valakik szeretik a halakat. Ellenben most erről nem lesz szó. Most a halak minket esznek meg. A hétvégén kipróbáltam egy – utólag inkább marketingfogasnak tűnő – talán terápiás módszernek nevezhető valamit, aminek a tömör lényege, hogy a lábunkat egy akváriumba lógatva, az ott lakó spéci halak elfogyasztják az elhalt bőrréteget. Nem tudom ez otthon mennyire divatos dolog, így aki nem tudja miről beszelek, annak alább megmutatom a lábam. Halakkal.

Cukker, mi? Egyébként a folyamat felettébb vicces, nagyon fura érzés, csiklandós nagyon az elején, de aztán megszokja az ember. Állítólag más országokban egész testes kezelések is vannak, hát nem tudom hogy azt mennyire szeretném, már csak higiéniai okokból sem. A vizet ugyanis bar elvileg óránként tízen-párszor filterezik, de gondolom nem nyomják tele klórral, hiszen a halak nem szeretnék.

Az egész akció helyileg Whitstable-ban volt, kepéket mutattam mar korábban onnan, egy tengerparti város, harmincezer lakossal. A hétvégén osztriga és sörfesztivál volt, bar nagyon pici valamire kell gondolni, iszonyú tömeg mellett. Az utóbbira rásegített, hogy valami hiba folytan kitört a nyár Angliában, és 26 fok volt/van.

A fenti kép a helyi tengerpart kis részét mutatja, a sok-sok kishajóval ami most előkerült a napsütés kedvéért.

Képek sajnos nem nagyon vannak, mert nem terveztem h jó idő lesz, így nem is vittem fényképezőt, csak a telefon volt nálam. Mivel két hetente arra járok (barátnő okán), nem láttam fontosnak.

Az osztrigákat is kipróbáltam. Pont ettől a fenti hármastól vettem. Helyi, olcsó, finom, bar szerintem nagyon sokat kellene megenni belőlük hogy normális mennyiségű tápanyaghoz jusson az ember, és akkor mar nem is lenne annyira olcsó. Volt halpiac is (az mondjuk mindig van), az egyik megtévedt vásárló kipróbálta, hogy az élő rakok valóban élnek, aztán alig tudta leszedni az ujjáról az állatot. “Ej mi a rák tyúkanyó“, megmondta mar Lakatos Petőfi is.

A varos egy jó része a halászatból el, a hely méretéhez kepést elég nagy halászflottájuk van. Osztrigákat a római korban is halásztak mar itt. Talán kevéssé közvetlenül a halaszathoz kötődő, de mindenképp érdekesség, hogy ebben a varosban vezettek be a világon előszór a “bérlet” fogalmat a vasúton, 1834-ben (havijegy/hetijegy/stb.)
Ez csak egy része a kikötőnek – érdekes, hogy amikor alacsony vízállás van, ez a rész kiszárad, és a hajók a sárban ragadnak:

Advertisements

Suhit a halaknak!” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. osztriga :-)
    Igen, azt a halas kezelést már láttam több helyen is, biztos nem haszontalan dolog, majd egyszer lehet ki is próbálom én is.

Kommenteket kérek!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s