Hazalátogatós hét

Most otthon voltam, egy hetet, azaz kilenc napot, aminek a jórésze szocializálódással telt. Valaki mondta, aki olvasgatja, amiket írok itt, hogy majd megint biztos írok egy kis esszét arról, hogy az ország milyen állapotban van, de azt hiszem ettől jórészt el fogok tekinteni, mert keleten a helyzet változatlan, arról meg mindenki tud eleget. Az időjárás picit angolos volt a hét kozepen, mert hétfő este, ill. kedd szerdán esett és hűvös volt, máskülönben kellőképpen nyárias idő, de a strand kimaradt, hiszen az pont keddre volt betervezve. Mindamellett azért sikerült lefoglaljam magam, szerintem tíz nap alatt nem sikerült összehozzak ot napnyi alvást, úgyhogy majd a holnaputani két napos fej tágításon remélem lesz alkalmam aludni egy keveset

Az odaút elég egyszerűen telt, a kicsi a világrendszer elméletnek megfelelően megint egy ismerősömmel utaztam a gépen, aki egyébiránt ma jön vissza, csak ő az esti géppel, én meg a délutánival. Leszállás után beszéltük mielőtt elköszöntünk h érdekes dolog, vajon mi vesz rá embereket arra, hogy dupla jéggyáréért üljenek a gép „üzleti osztályán”, ahol egész pontosan ugyan ilyen ülések vannak, mint itt, csak a hideg szendvics helyett kaphatnak meleget is ha akarnak, illetve kapnak egy arc törlőkendőt is.

Ezek a hazamenetelek picit mindig érdekesek. Talán írtam már, most nem tudom visszanézni és egyebkent se annyira érdekel, de kicsit olyan érzésem szokott lenni, mint a Mátrix 3 egyik jeleneteben, amikor Neo és Trin a hajóval felszáll a felhők közé, ahol mindig sut a nap, de ok olyat meg sosem láttak, majd visszaesnek. Ilyenkor mindig agyalok azon, hogy minek kellett nekem elköltözni otthonról, miközben azt, hogy valóban mi vett rá arra, hogy elkezdjem talán magam se tudom azóta se. Van, ami dereng, szabadulás otthonról, ismerős kijövetelé, érdeklődés a világ után, meg hasonló és komolyabb indokok, de nem áll ősszé a kép. Azért mégis az a legrosszabb, hogy nem vagyok meggyőzve arról, hogy itt akkor megy az ember a napsütéses felhők feletti atmoszférába amikor hazamegy, hisz tudjuk, hogy eltölteni egy hetet otthon haverokkal nem az a világ, amiben valóban élne bárki ebben a korosztályban hanem az itt is szokásos meló, pihi, és az itt kevéssé szokásos stressz és feszültség. Egyszerűen otthon latszik az embereken, feszült a környezet, és nagyon könnyű átvenni. (akar csak Angliában a nyugodtabb hozzáállást természetesen.). A mostani találkozások vegyesek voltak, emberektől függően tudtunk komolyabb ill. kevéssé releváns témákról beszélgetni, de jórészt azért természetesen a helyi allapotok, ill. vegyes magánéleti kérdések merültek fel. Lehet, hogyha Londonban végre lenne már par ismerősöm és nem csak a szoba falat v a monitort bámulnám fölös szabadidőmben az sokat segítene a helyzeten.

Összességében olyan értelemben nagyon pozitív volt, hogy sok érdekes arccal sikerült találkoznom, persze mindet ismertem, de azért nem lehet mindent megbeszélni MSNen, de akadt olyan is akit kb 1998 óta nem lattam, és mint olyan korábban csak párszor találkoztunk, de most összefut minket a szel. Valamelyik nap elmentünk kirándulni egy másik kedves ismerőssel, a Normafa-Jánoshegyi távot jártuk be kisebb megszakításokkal, majd a Gyerekvasuton le Hűvösvölgybe. Nem emlékszem h korábban mikor ültem azon legutóbb, de van Pestnek egy vitathatatlan hangulata, ami sajnos Londonban és Angliában sincs meg.

 

Reklámok

Kommenteket kérek!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s