[Rövid] Utibeszámoló Amszterdamból, és munkahelyi hírek

Olyan jól átgondoltam, hogy mit akarok írni, aztán persze elfelejtettem az egészet. Lehet tényleg öregszem már. Mindegy, az elmúlt pár napban voltunk Amsterdamban haverokkal, Facebookon van egy adag kép az ismerőseimnek, lehet szemezgetni (bár semmi sokkoló nem ment fél, nem is nagyon készültek). Maga az utazás nem telt túl érdekesen, a repülőgép sem maradt fent (mily meglepő), a vonatot is megtaláltuk viszonylag gyorsan. Igaz hazafele elég véletlenszerűnek tűnő mozgások közepette szálltunk le (marmint a szel dobalt véletlenszerűen minket de rohadtul). Amsterdam édes varos, annak, aki nem volt meg, javaslom, bár készüljön fel arra, hogy turistalátványosságokban nem bővelkedik a hely, akad néhány múzeum, sok aranyos csatorna, mégtöbb bicaj, és persze a coffeshopok, ahol kávét ugyan nem, de füvet inkább kapni. Meg persze a piroslámpás negyed kurválkodó részei, ami jórészt kelet európai exportból származó, enyhen kisebbségi sötét bőrű csajokkal van tele, és a tarifa ott indul hogy ötven euró per tizenöt perc.

Ehhez képest egy füves sütit ot euróért meg lehet kapni, bár annak, aki nem próbálta meg (mint pl én ezeddig) elég sokkoló elmeny tud lenni, mert a hatása sokkal erősebb a füves cigiknél. Engem pl simán kiütött, ami nem rossz eredmény, mert fél liter kávé, vagy négy Red Bull nem piszkálja meg a pulzusomat – annak, aki nem ismer személyesen mondom, hogy ez nem vicc – viszont ettől annyira elszállt, hogy komolyan azt hittem, hogy agyvérzést kapok, a fejemet nem tudtam megmozdítani, a fél oldalamat egy ideig nem ereztem, egy órát álltam a hidegzuhiban, mert persze az emelkedett pulzussal emelkedett láz is jött, bár végül kb négy-öt óra lefolyása alatt elmúlt. Ezennel ígérem a rövid füves sütis pályafutásom véget ért. Bár relatíve jól jártam. Összefutottam Amszterdamban egy itteni (londoni) magyar ismerősömmel, aki mesélte, h ők gombáztak, az egyik srác pánik rohamot kapott, a másik tele hányta a coffeeshopot, és meg melle kétszer be is pisilt. Hát az is egy élmény lehetett, hogy milyen, az már más tészta.

Más dolgok is történgetnek, lassan csordogál az élet errefelé. A héten kezdek az új csapatomban a munkahelyemen, igaz csak egy hétig, aztán kettőig visszamegyek a régibe. Ennek a cselnek az oka, hogy aki utánam jön a régi csapatba (új kezdő) meg nem kezdett, bár, hogy pontosan mit is fogok átadni neki azt senki se tudja mert nincs mit. (Mivel december környékén már jött egy új srác, aki azóta is ott van, és neki átadtam minden olyan munkát, amit akkor kellett, amiket meg most csinálok azok már nem kezdő szinten vannak). Na mindegy, az új team viszont nagyon jónak tűnik, érdekes arcok, más munkakör, így elfoglalhatom a helyem nemsoká a Valhallaban, mert bizonyos fokig ebbe a társaságba bekerülni azzal ekvivalens, leszámítva, hogy én nem haltam hősi halált. [Szóval akkor Asgard, de mindegy]. Aki nem tudja mik ezek, az nézze meg Wikipedian, a magyaron is fent van mindkettő, régi norvég legendákkal kapcsolatos témák. Be is linkeltem nektek.

A pozitivizmus oka, hogy egyreszt érdekesnek tűnik a dolog, statisztikai analízis SAS/SQL és hasonló finomságokkal, ami nem rossz mert majdnem megbuktam matekból, másrészt pedig mert a Fortune 500-as cégek jó része SAS-t használ, amik jórészt bankok meg gyógyszeripari cégek, Angliában pedig mi vagyunk az egyik legnagyobb vállalat ahol ilyesmi van (kb tízen húszon fő van a csapatban), és mióta megvett minket a WPP, azóta a globális főisten bónusza azon múlik hogy mi, abban a csapatban milyen teljesítményt nyújtunk. Szóval vannak elvárások, és vannak kilátások. Meg kiemelkedően jól mutató elemek az önéletrajzban. Emellett kiderült, hogy az egyiptomi csaj, akivel a régi csapatomban haverkodtam össze, kb az összes regionális meg globális főistennel igen jó viszonyt ápol, én pedig vele ápolok elég jó viszonyt. Meg ennek is lehet valami jó vége. Vannak vitathatatlan előnyei annak, hogyha az ember a kontinens legrelevánsabb városába teszi át a székhelyet…